2013. május 31., péntek

TV helyett, könyvajánló: Crichton: Idővonal


Michael Crichton: Idővonal
(itt ingyér' elolvasható)


Ha időutazás csupán egy 600 év eltéréssel létező párhuzamos univerzumba/dimenzióba teleportálják a Johnston professzort, akkor hogyan bukkan fel a segélykérő levele és a szemüvege a mi univerzumunkban/dimenziónkban? A középkori öltözködésről: a nadrágot a zekéhez hurkolták. Lehet, hogy a zsidók cicitjei/szemléltetőrojtjai a tálit kátán is hasonló praktikus megfontolásból születtek? Valamint miért nem küldenek valakit a prof megérkezésének időpontjához, hogy azonnal visszahozzák a kalandvágyó tanerőt? Esetleg az elindulásának időpontjához, hogy megsporoljunk egy egész regényni izgalmat? Miért nem vihetnek modern fegyvereket, ha az időparadoxon nem létezik, vagyis nem tudjuk megváltoztatni a történelmet? No és a sírokban talált nemesek csontvázai miért olyan aprókák? Egyáltalán: a XIV. században tapsoltak? "A római színházban az előadás mindig a „Valete et plaudite!” (Ég veletek és tapsoljatok!) mondattal zárult. Ilyenkor a fizetett közönség a hüvelyk- és középső ujjának pattogtatásával, valamint tógájának lebegtetésével jelezte tetszését. Később Aurelianus császár alatt szalagok és kendők lobogtatása jött divatba. A szónoklatok megtapsolása először a templomokban terjedt el a 4-5. században, különösen Spanyolországban, addig őseink csak ritmusütésre és az állatok elriasztására használták két tenyerüket. A tapsolás eredetét a történészek mégis az 1473-as kolera- és pestisjárvány idejére datálják, amikor a betegek ezzel jelezték jártukban-keltükben, hogy fertőzöttek, amit Chaucer is megemlít a Canterbury mesékben." (Vasárnapi Hírek)

– Az időutazásra céloz? – kérdezte Marek.
– Nem, nem az időutazásra – felelte Gordon. – Az időutazás lehetetlen, ezt mindenki tudja. Az időutazás ötlete már eleve képtelenség, mivel az idő nem áramlik. Az csak az idegrendszerünk működéséből következik, hogy mi az időt úgy érzékeljük, mint ami múlik. Amolyan érzékcsalódás, hogy nekünk úgy tűnik, mintha haladna, holott mi haladunk. Az idő állandó, egyszerűen csak van. Következésképpen a múlt és a jövő nem különböző helyszínek, mint mondjuk New York és Párizs. Mivel pedig a múlt nem helyszín, nem lehet odautazni.
Mindannyian döbbenten és némán figyeltek.
– Ezt fontos tisztázni – mondta Gordon. – Az ITC technológiának semmi köze az időutazáshoz, legalábbis direkt módon semmi. Mi egyfajta térutazást fejlesztettünk ki. Pontosabban szólva kvantumtechnológiával manipulálunk egy ortogonális multiverzum koordinátaváltozást. Értetlenül bámultak rá.
– Ez azt jelenti – mondta Gordon –, hogy egy másik helyre utazunk a multiverzumban.
– Mi az a multiverzum? – kérdezte Kate.
– A multiverzum a kvantummechanika által definiált világ. Azt jelenti, hogy...
– Kvantummechanika? – szólt közbe Chris. – Mi az a kvantummechanika?
(...)
Aztán 1957-ben egy Hugh Everett nevű fizikus merészen újszerű magyarázattal szolgált. Everett azt állította, hogy a mi univerzumunk – a számunkra látható világegyetem, a sziklák, fák, emberek és űrbéli galaxisok univerzuma – csupán egy a végtelen számú, egymás mellett létező univerzumok sorában.
Ezek az univerzumok mind rendre kettéhasadnak, tehát volt egy univerzum, melyben Hitler elvesztette a háborút, és egy olyan, melyben megnyerte; egy olyan univerzum, melyben Kennedy meghalt, és egy olyan, amelyikben életben maradt. Meg egy olyan világ is, melyben maguk reggel megmosták a fogukat, és egy olyan is, amelyikben nem. És így tovább és így tovább. Végtelen számú világ van.
Everett ezt a kvantummechanika “sok világ” értelmezésének nevezte. Ez a magyarázat összeegyeztethető a kvantumegyenletekkel, de a fizikusok mégsem tudták elfogadni. Nem tetszett nekik az elgondolás, hogy ezek a világok mind állandóan kettéhasadnak. Nem találták hihetőnek, hogy a valóság ilyen alakot ölt.
– A fizikusok zöme még mindig nem hajlandó ezt elfogadni – mondta Gordon –, holott még senki nem bizonyította be, hogy téves.
Maga Everett nem törődött kollégái ellenvetéseivel. Kitartott amellett, hogy ha tetszik, ha nem, az elmélet helytálló. Aki nem hisz az elméletében, az ugyanolyan maradi és vaskalapos, mint azok a tudósok, akik nem hittek Kopernikusz naprendszer-elméletében csak azért, mert az akkor ugyancsak hihetetlennek látszott.
– Everett állította, hogy a sok világ koncepció ténylegesen igaz, valóban számtalan univerzum létezik, mégpedig a miénkkel egyidejűleg, egymás mellett. Ezen univerzumok együttesét aztán idővel elkezdték “multiverzum” néven emlegetni.
.................................................................................
– És mi van az időparadoxonnal?
– Az időparadoxonnal?
– Igen, igen – szólt közbe Stern. – Tudod, amikor az ember mondjuk visszamegy a múltba, megöli a saját nagyapját, tehát ő már meg sem születhetett, következésképpen nem mehetett vissza a múltba, hogy megölje a saját nagyapját...
– Aha, értem. – Gomez ingerülten csóválta a fejét. – Az időparadoxon nem létezik.
– De igenis létezik.
..................................................................................
Marekot soha nem tévesztette meg a múzeumban látható páncélzatok kis mérete. Tudta, hogy múzeumba csak olyan páncélok kerülhettek, melyeket ünnepségeken viseltek, parádés középkori felvonulásokon használtak, de csatában, viadalon soha. Mindig is gyanította, bár bebizonyítani nem tudta, hogy a fennmaradt, gazdagon díszített, vésett és cizellált páncélokat csak bemutatókra szánták, és háromnegyedes méretben készültek, hogy jobban érvényesüljön rajtuk a készítő mesterségbeli tudása, a minták finomsága.
....................................................................................
Lehet, hogy az itt leírtakat szórakoztatónak tekintik, de biztosan nem veszik komolyan. Ez a könyv regény. Az időutazás szigorúan a fantázia birodalmába tartozik.
A középkor világának ábrázolása viszont szilárdabb alapokon nyugszik, és ezúton mondok köszönetet minden tudósnak, akinek a műveiből az ismeretanyagot merítettem. Az esetleges tévedésekért csakis engem terhel a felelősség.

ha esetleg mégis mozgóképet nézne, itt megteheti

Nem érhető el a bejegyzés

A Google-hoz érkezett jogi kérelem miatt eltávolítottuk ezt a bejegyzést. A kérelemről a következő címen olvashatsz részletesebben: LumenDatabase.org.

Levegőcsomagolás, optikai tuning helyett: Milfina Lifestyle joghurt

Tisztességes, fer kereskedelem, trükkök, méretnövelő csalás nélkül. Persze ez is a nyugati Külföldön. 

lelőhely: Aldi, V. kerület, Budapest






kapcsolódó:
Meglepő, de igaz: Önnel kibasznak a kereskedők 

Levegőcsomagolás, optikai tuning, kibaszás (II): Bakony körözött
Levegőcsomagolás, optikai tuning, kibaszás (III): Mizo Boci sajt
Levegőcsomagolás, optikai tuning, kibaszás (IV): Nika Tavenacik Bryndzauer sajt
Levegőcsomagolás, optikai tuning, kibaszás (V.): Hortobágyi kefír
Levegőcsomagolás, optikai tuning, kibaszás (VI.): Profi sonkás sajt

Levegőcsomagolás és optikai tuning helyett: Milfina sajt

Nem mindenhol csomagolnak levegőt a vásárlók megtévesztésére. Például Külföldön. Például a Milfina.




Lelőhely: Aldi, V. kerület, Budapest

kapcsolódó:
Meglepő, de igaz: Önnel kibasznak a kereskedők 

Levegőcsomagolás, optikai tuning, kibaszás (II): Bakony körözött
Levegőcsomagolás, optikai tuning, kibaszás (III): Mizo Boci sajt
Levegőcsomagolás, optikai tuning, kibaszás (IV): Nika Tavenacik Bryndzauer sajt
Levegőcsomagolás, optikai tuning, kibaszás (V.): Hortobágyi kefír
Levegőcsomagolás, optikai tuning, kibaszás (VI.): Profi sonkás sajt

Meggyilkolt trónörökös: Ferdinánd Monarchia Cseh Sörház

Nem rossz. De az a (mű)téglaburkolás a pincelájáratnál elbassza a rusztikát...

kép forrása: ferdinandsorhaz.hu

Sörházunk a benešovi Ferdinánd sörgyárral kötött kizárólagos forgalmazói szerződése alapján márciustól a gyár csapolt és üveges söreit is forgalmazni fogja! Hogy mit kell tudni erről a sörgyárról? A gyökerek mélyre nyúlnak. A benešovi polgárság első sörrel kapcsolatos jogait 1595-ben nyerte el. A jelenlegi sörgyár nevét Ferenc Ferdinándról, a Szarajevóban 1914-ben meggyilkolt osztrák–magyar trónörökösről kapta, aki 1897-ben vásárolta meg a sörgyárat. 1918 után ugyan államosították az üzemet, amelynek termelése azonban emelkedett, 1990 után pedig újabb fellendülést vett a privatizáció révén, amikor a Ferdinánd márkával betört a piacra. (ferdinandsorhaz.com)

Ferdinánd Monarchia Cseh Sörház
www.ferdinandsorhaz.com
fészbúk: www.facebook.com/ferdinandsorhaz

Telefon: +36 (1) 312-2077
e-mail: info@ferdinandsorhaz.com
martin.imre@t-online.hu

1067 Budapest, Szív u. 30.
Nyitva tartás: Minden nap 12.00–23.00


Budapest, cseh, Ferdinánd, Szív utca, söröző, vendéglő, VI. kerület, étterem,
Hangulatkeltés:
Cseh Ki Kicsoda (volt)
Budapest, cseh, Ferdinánd, Szív utca, söröző, vendéglő, VI. kerület, étterem,

összes kép



2013. május 30., csütörtök

Helyi Téma, felszopás: Cigi után alkoholmutyi?

Naná. Mindenkinek olyan kormánya van, amilyet megérdemel.

A Fidesz nevű bűnszövetkezet terveiről a Helyi Téma nevű ingyenes politikai szennylapból:

"Trafikba az alkohollal is!"

"Ha rajtam múlna, ugyanezt csinálnám az alkohollal, persze pályázati hercehurca nélkül."

Jegyezzük meg ennek a felszopónak újságírónak a nevét: Gál Gyula (Helyi Téma főszerkesztő)




Trafik utan alkoholmutyi?
  
pollcode.com free polls 
Na melyik szeszgyáros írja a törvényt? És mennyit tejel Lázár Jánosnak?
A nagy sikerre való tekintettel, illetve figyelembe véve, hogy még egy trafikot se gyújtottak fel Magyarországon, jöhet a tömények piacának lenyúlása is. Semmi kétség, az indoklás megint az lesz, hogy meg kell védeni az embereket az alkoholizmustól. Ennek módja pedig az, hogy helyi fideszes ispánokhoz folyjon be ennek a nyeresége is.
A törvényelőkészítésből a következők vannak hátra:
- Melyik szeszgyáros írja a törvényszöveget?
- Mennyit fizet az illető szeszgyáros Lázár Jánosnak?
- Elég lesz-e az a helikopteres meneküléshez szükség esetén?
- És a legfontosabb, hogy ne rontsuk a saját csókosaink bizniszét: azonnal be kell tiltani a házi pálinkafőzést!

(nyüzsi, hvg)

Ps: felszopó
Az a nő/férfi, aki orális szekszben részesíti a pornószínészt, hogy az már álló fasszal léphessen a kamera elé.






Apokalipszis parkour in Gaza: tököd leszakad


kapcs a Kopaszin

Március 15 tér, gumikötéltánc, slackline





még néhány








Intermédia: egy nagykoalíciós mutyi elkerülhetetlen hatása


Mulasztás (szerződésszegés) miatt már régóta lapátra kellett volna tenni a Raiffeisen Bank reklámcégét, az Intermédiát: ingyen megkapták a nyavalyás citylight tábláik számára a köz területét, cserében takarítaniuk kellene  az utasbeállókat. Persze, leszarják, csupán a reklámdobozokat takarítják, a szaros balkáni magyariaknak jó a mocskos, összetört utasbeálló is. Valakinél nagyon jól fekszik ez a bank.

Ezúton tapsikolunk a reklámdobozokat összefirkáló hülyegyerekeknek: adjatok munkát ezeknek a profitmaximalizáló bankároknak, legalább a dobozok letakarítására költsenek 

Intermédia Kft szerződése:
Szerződés: 25 év, kizárólagosság
Fizetendő közterület használati díj: 0 Ft/év
Darabszám: 713 utasváró, 2 tábla, 2 oldala
100 City Light
25 db Mini Light
még 1500 megállóban lévő utasvárók, további szerződések alapján…

Vállalások:

takarítás, tisztítás, graffiti és rongálás kijavítás 3+1 napon belül – nézzük meg a várost
Pótlás max. 30 napon belül
Megjegyzés: a szerződésből kilépni nem lehet, a nem teljesítést szankcionálni nem lehet.


utasbeálló, Budapest, reklám, korrupció, Városliget, Budapest, Intermédia, City Light, utcabútor

utasbeálló, Budapest, reklám, korrupció, Városliget, Budapest, Intermédia, City Light, utcabútor

utasbeálló, Budapest, reklám, korrupció, Városliget, Budapest, Intermédia, City Light, utcabútor


2013. május 29., szerda

Plakát a Lövölde téren: Fekete György bemutat?

Hát itt ezen a Lövölde téri plakáton arról van szó, hogy a régi komcsi idők visszagyünnek, szocreállal és békegalambbal (Picasso) zusammen, mert ezentúl Fekete György mondja el, hogy az előbb említett művészeti irányzat lesz a szép. 

Fekete György, Műcsarnok, Lövölde tér, VII. kerület, Lövölde tér,  1x1 Tábla, művészet, Magyar Művészeti Akadémia, MMA
Fekete György a Lövölde téren

Éppen tizenkét éve működik a Lövölde téren Budapest egyik legfurcsább kiállítóhelye, az 1x1 Tábla névre keresztelt óriásplakát­tartó, amelyre negyedévenként kortárs művészek által tervezett óriásplakátok kerülnek. A Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület ötlete amúgy kézenfekvő: a kortárs művészettel főképpen úgy lehet összeboronálni az embereket, hogy a művészetet a mindennapjaik ré szévé tesszük. Óriásplakáton pél dául. Amit olykor tényleg összefirkálnak (többnyire azért mégsem), amit gyakorta nem értenek (néha azért igen), ami olykor irritálja, máskor erős nézelődésre készteti a járókelőket, az autósokat.
Mások mellett kiállított már itt Lakner Antal, Koronczi Endre, Bakos Gábor, számos külföldi alkotó, de még a Magyar Kétfarkú Kutya Párt vicces álhirdetéseinek egyikét is láthattuk a Lövölde téren. („Három, kicsit elszáradt muskátli eladó darabonként 30 forintért.
Vagyis nem. Inkább megtartom magamnak. Le lehet szállni a muskátlimról. Majd megöntözöm, ha akarom. Jó, most már elég. Nem írogathatok itt egész nap, amikor mások dolgoznak, még nem is ettem semmit, csá, majd kitalálom, hogy mi legyen a muskátlikkal, végül is nem annyira fontos, csak egyedül voltam.”) (nol)


bónuszként egy régebbi plakát a kerületi ingatlanmaffiáról:





2013. május 27., hétfő

Programajánló: Flash Fasztival 2013 július 6-án

Frissítés 20130602:
ELMARAD ELMARAD ELMARAD ELMARAD ELMARAD ELMARAD ELMARAD ELMARAD ELMARAD ELMARAD ELMARAD ELMARAD ELMARAD ELMARAD ELMARAD ELMARAD ELMARAD ELMARAD ELMARAD ELMARAD ELMARAD ELMARAD ELMARAD ELMARAD ELMARAD ELMARAD ELMARAD ELMARAD ELMARAD ELMARAD ELMARAD ELMARAD ELMARAD ELMARAD ELMARAD ELMARAD ELMARAD ELMARAD ELMARAD ELMARAD ELMARAD ELMARAD ELMARAD ELMARAD ELMARAD ELMARAD ELMARAD ELMARAD


Mint már megírtuk:


Az Év Kulturális Eseménye!
Maximális árérték!
Friss levegő és zene!
Százszázalékos Ákosmentes Terület!

Szökjön meg Orbánlendből, amíg nem késő!

"csillebércen 24 órás fasztivál, az igazi fasztiválozás jegyében, semmi dodzsem, semmi óriáskerék, semmi leszedés, semmi mammonizmus! sok zenekar, ott lehet aludni hálózsák-sátorban, de óránként éjszakai busz is van! occso pija occso kaja, occso beugro (2000!!!)! a punk-harddcore-brutalundergrund jegyében! erdei színpad vetítésekkel és motorfűrészes politikusdaraboló bemutatóval! ANARCHIA a gyakorlatban!
a fasztivál jelszava: occson és sokat!"




Fesztivál, fesztivál, fesztivál!
Ultrabrutál koncertek!
Doktorok és proletárok demokratikus egykupacban!
Sztárparádé, celebspotting!

még több részlet a Faszbúkon!

[[mostviralmedia]]

Levente,
Létrák, bulizenekar minimálba
Honekker (Honek-ker, Honecker), szalonzenekar, a himnikus Kádár sírjára rejszoljatok nóta szerzői
CAFB, (Cops are Fucking Bastards)
És én mit szóljak, bugyinedvesítés
QSS, Barangó, Kézigránát kell
Zseton Pityu, zsetonpánk, New Model Army
Vastrabant, ötliteres dzsippem fasza
ZPZ, ZöldPinkódZöld, pina
Lopunk, szociológus és más rosszarcú pankok
Flash, a Politikus Funky, Magyarhon legjobb politikusfingató slágerének elkövetői
Büdösök, a Nemzeti dal újrafogalmazói, Miskolc Utolsó Reményei
Bandanas, Zuhanj te bombázó, Tizedes cover
Központi Hatalom, Geréb Ágnes, úgy hívják, hogy magzatmágnes

[[mostviralmedia]]

Csillebérci Ifjúsági és Szabadidő Központ,
Budapest, XII. kerület, Thege Miklós út 21

Csillebérci Szabadidő és Ifjúsági Központ
Konkoly Thege Miklós út 21
Budapest, Hungary 1121
Phone (1) 395 6527
Website http://www.csilleberciszabadido.hu
http://www.csilleberc.eu

Központi Hatalom: Geréb Ágnes
Bandanas : Zuhanj, te bombázó (Tizedes cover)
ZPZ (ZöldPinkódZöld): Funky
Do It TV - "Mi a faszom az a Zseton Pityu?!
ÉS ÉN MIT SZÓLJAK?! - NE FÉLJ NE SZÓLJ [HIVATALOS VIDEOKLIP]
C.a.f.b. - Nő vagy csak Nő! (You're a woman, only a woman!)
x
Vastrabant: Ötliteres dzsippem fasza
QSS: kézigránát kell
Lopunk: MTV get off the air! (Dead Kennedy's)
Létrák: Iron Man Tribute
Honekker: Kádár sírjára rejszoljatok


Büdösök: Nemzeti Dal


Flash: Politikus Funky




Programajánló: legyél híres zsidó

Jobbikban bújkáló öngyűlölők, ellenzékben kartázó világuralmisták, valamint ambiciós gójok! Figyelem!

Szenvedélyed a zene, vagy tudod ismerősödről, hogy a zene szerelmese? Jelentkezz most a 2013-as Hallelujah nemzetközi énekversenyre, ahol 18-30 év közötti zsidó tehetségeket keresnek!

Got a passion for music or know someone who does? Sign up for Hallelujah 2013 - a global singing contest for Jewish talent aged 18 to 30. 



Hallelujah 2013, being held in Israel for the third time in December 2013, is a global singing contest for Jewish talent aged 18 to 30 . It  unites contestants from all over the world in Israel to explore their heritage, learn about the Israeli culture, language, and meet other young Jews their age while following their passion for music.

All information is available on its multi-language website.

Auditions must be submitted by September 30, 2013. After receiving all the applications, the Hallelujah judges will evaluate the videos and choose the top 100 candidates. In the next stage, applicants must submit a second audition, this time of a song in Hebrew chosen from the Hallelujah song list. 

The top 30 contestants will be invited to come to Israel. Participants are responsible for purchasing their plane tickets to Israel on the designated date. Program costs in Israel, including room and board, are covered by Hallelujah. 

The final contest will be broadcast on national TV. The second and third places will win a cash prize and the first place and winner of the contest will win a cash prize and a the recording of a single (recorded in Israel right after the final contest).

Is this for you?

1. Prepare a home video in the language of your choice. It can be accompanied by a single instrument (like guitar of piano) or without accompaniment. It cannot be a video of a live concert or studio recording. Do not sing through a microphone.
2. Upload the video on YouTube.
3. Attach the YouTube link to your registration form
4. Begin preparing a song in Hebrew from the Hallelujah Song List.

Hallelujah in Kiev

Hallelujah, in participation with the World Zionist Organization, will hold a local contest in Kiev, Ukraine on June 24, 2013 and the winner will travel to Israel to participate in the Hallelujah 2013 program in Israel. 
Want to participate? 
1. Prepare a home-made video of a song recording. 
2. Upload the video on YouTube
3. Attach the YouTube HTML link to the registration form


For more information, contact info@hallelujah.org.il



(Izrael Magyarországon via Israel Ministry of Foreign Affairs)

(de hogyan a picsába ellenőrzik, h zsidó a jelentkező?)

Bojár Iván András szölőültetvénye a Várban (II., befejező rész)

Hát ennyi volt. Itt van ez a Bojár Iván András, Budapest egyik nemlegkártékonyabb kavarógépe, nemrosszhírű nemgengszterek kijáróembere (Csipak "Bécsiutca" Péter, Szy "Bohémárthotel" Sándor), mostanság ellenállóvá/partizánná próbálja magát átpoziciónálni, bár nemrég fülig benne volt Tarlósban.

"Csupán ízlés meg pénz kérdése, mondta a macska és megnyalta a kutya segglikát."

Most a bojári közterületi randalírozás egyik maradványát nézzük csodálkozva. A nemkevés közpénzből némi kokszos bevitel után megálmodott várnegyedi szőlőültetvényből természetesen mára 1 árva szőlőtő sem maradt, szorgos kezek és pajkos kutyák felszámolták a világvárosi ötletet. Mára a megmozgatott talaj lassú eróziója emlékeztet Bojár közpénzügyi ténykedésére, valamint egy kerítés, mely a szőlőt volt hivatva védeni.

Miért? Miért nem pucolja már el valaki Bojárnak ezt az emlékművét?






Bojár Iván András: Bor és metropolisz 

Az általam alapított és vezetett Szeretem Budapestet Mozgalom 2005 óta folyamatosan hozzájárul ahhoz, hogy Budapest – és rajta keresztül Magyarország – turisztikai és befektetői megítélése, néhány meghatározó városfejlesztési elgondolás megvalósulásával, pozitívan változzon. Több éves munka eredményeként 2010-re készült el a társadalmi szervezet Zöld Budapest koncepciója. Ezt a pesti és budai városmagokat egyaránt érintő komplex Belváros-fejlesztést a hazai urbanisztikai módszertanoktól eltérő, a város úgynevezett soft (puha) értékeit föltáró, és azokat megerősítő márkavezérelt városfejlesztési metodikával közelítettük meg. Hosszan elemezve Budapest márkaértékeit, márka pilléreit, mintegy tíz alapértéket sikerült elkülöníteni. Ezek között is alapvető, hogy földrajzi, fizikai értelemben, valamint a várost fölkereső külföldieknek a Budapestről kialakult képzeteiben fontos jellemző a kettősség. Buda és Pest, síkság és hegyvidék, kőtenger és zöldövezet kettőssége. Két, egymást kiegészítő értékelemből építkezhetünk tehát – vontuk le a következtetést. Az is nyilvánvaló volt, hogy mind várostörténeti okokból, mind infrastruktúra, mind life style, mind pedig a környezettudatos városüzemeltetés fejlesztése szempontjából – a látképi jelentőséget nem is számolva – a Zöld Budapest fejlesztés központi gondolati és fizikai tengelye: a Duna.  
E holisztikusan megközelített komplex városfejlesztési elképzelés a megszokott, infrastruktúra-centrikus, vértelen urbanisztikával szemben az életforma igények, a jó élet feltételeinek, kereteinek megalkotására törekedett. Ezen a nyomon jutottunk el a helyi gasztronómia kérdésköréig.  
A Mátyás uralkodását követő majd másfél évszázad török hódoltsági időszaka átrajzolta a magyar konyhakultúra addigi hangsúlyait: gazdagította, színesítette, de a korábbi karakterét eltűntette. Első körben arra tettünk kísérletet, hogy a Budai Vár ásatásai során feltárt szemetesgödrök, feltöltött kutak szerves leletanyagain keresztül azonosítsuk a középkor és a reneszánsz időszak jellegzetes zöldség- és gyümölcstípusait. Azokat az élelmiszereket, melyek a kor udvari konyhakultúrájának alapjait alkották. Ezen a nyomon jutottunk el a bor témájához.  
A török időkben még 12 ezer szőlőskertet jegyzett föl Evlia Celebi török utazó a budai területen. A XIX. század második felében azonban, az Európán végigsöpört filoxéra-járvány következtében, a Buda hegyeit, dombjait a római kortól meghatározó szőlőkultúra megszűnt. Később a városiasodás, a modernizáció indusztriális elképzelései miatt ez a kultúra már nem tért vissza. Jó száz éve tehát nincs szőlőgazdálkodás a magyar fővárosban, noha a bor, a hozzá kapcsolódó ünnepek, események, közéleti programok erős társadalomszervező potenciált rejtenek. Ugyanakkor érdemes figyelemmel lenni a bortermelésben rejlő gazdasági és turisztikai lehetőségekre is. Bécs városa például, a százhúsz évvel ezelőtti budapesti városirányítással szemben, a filoxéra után újratelepíttette az elpusztult területeket, s ma a világ legnagyobb bortermelő metropolisza címével büszkélkedhet. Nagyváros mivolta ellenére ma Ausztria legnagyobb borvidéke: évente mintegy egymillió palack mind jobb minőségű bor jön le a bécsi hegyoldalak hat nagy gazdaságának dűlőiről.  
Mára a bécsi bor – leküzdve a nyolcvanas évek osztrák borhamisítási botrányának hitelrontó következményeit –, a nemzetközileg is egyre nagyobb becsben tartott osztrák gasztronómia karakteres irányzataként, a Bécs városmárka meghatározó brandpillére. Köszönhető ez az 1980-as évektől kibontakozó tudatos törekvésnek, melynek következtében számos helyen korábbi építési területeket mezőgazdasági művelési területekké minősítettek vissza, felhagyott területeket pedig a borgazdálkodás számára bocsátottak rendelkezésre.  
A bor nem pusztán termék. Helyi identitást erősítő és kifejező kultúra is, közösségi létforma is, ünnep is. „Puha” városfejlesztésünkben ezeknek a tényezőknek kívántunk előnyt biztosítani. Elgondolásunk két programra gyakorolt hatást. Egyrészt a civilek szervezte, a hajdani úgynevezett Budai Vörös feltámasztását célzó programra. Ennek eredményeként ma a XII. kerületben, az egykori Jókai villa kertjében, a Budai Vár nyugati oldalára általam telepíttetett szőlő mintájára, újra telepítettek szőlőt. Másrészt egy olyan átfogó, a magyar bor számára egész éves, a Budapestre érkező turisták, és a helyben élő fiatalok számára nagy népszerűséget remélő programra, amely a hajdani legendás tabáni kocsmavilág, bortermelés helyszínének reaktiválását célozta meg. A Tabán városrész 1920-as és ’30-as évekbeli lebontása óta a város kellős közepén adott egy kiemelkedően kedvező lokációjú, jelenleg alulhasznosított zöldterület, amely gazdag történelmi múlttal, emlékekkel, legendákkal rendelkezik. Kezdeményezésemre 2010 októberében, nem messze innen, szemben a Budai Vár oldalában, elkészült az első, közel egy hektáros történelmi szőlőskert. E koncepció folytatása és kibontakoztatása komoly turisztikai és gazdasági fejlesztést ígért. Annak ellenére is, hogy az a szőlőskert – bár a Főkert, a Kertészeti Egyetem, a Borászati Szakközépiskola és a Szőlészeti Kutatóintézet bábáskodásával telepítették – az oltványok rossz kezelése miatt nem valósult meg. Célunk lett a Tabán olyan jellegű építészeti telepítése, amely maximális figyelemmel van a zöldterületi adottságokra, azokat nem érinti.  
A projekt egyszerre városi attrakciófejlesztés, ugyanakkor a fenntartható építészet demonstrációs projektje is. A Tabán és a budai dombok évszázadokon keresztül jellegzetes Kadarka-termő területek voltak. Az autentikusság, valamint a hagyományőrzés jegyében, a Budai Vár szőlőskertjéhez hasonlóan, itt is cél volt a szőlő, lehetőség szerint a Kadarka számos helyen való visszatelepítése. A szőlő jelenléte – gondoltam – alkalmat teremthetne arra, hogy régi/új hagyományok és ünnepek keletkezzenek, vagy éledjenek újra. A karbantartásához tartozó, időnként esedékes munkákhoz kapcsolódóan, illetve szüret idején mulatságok, közösségi programok szervezhetők.  
Bécs város máig legvonzóbb vígalmi helyszíne Grinzing. A ’30-as években elbontott Tabán hiánya ezen a téren is versenyhátrányba szorítja Budapestet, ezért a mostani koncepció mentén javasoltuk az egyes pincékhez rendelten a Tabán fái alatt, szőlőlugasokkal árnyékolt kerthelyiségek kialakítását. Olyan, a messzi szőlőshegyek meghittségét megteremtő vígalmi övezet jöhetett volna létre ismét a Tabánban, amely felélesztette volna a hetven évvel ezelőtti bontás ellenére máig ismert helyi hagyományokat. Az egyes pincék az egykor volt Krúdytól, Máraitól ismert kocsmák neveit vették volna föl, vitték volna tovább. (Három Kapáshoz, Víg Vincellérhez, Zöld Szőlőfürthöz, Mély Pince és hasonlók.)  
Kisvárosias, sőt falusias atmoszférát csempészhettünk volna egy metropolisz szívébe, s ezzel egyedülálló vonzással bíró eseményhelyszínt, gasztronómiai desztinációt biztosíthattunk volna, egyszersmind a kizárólag jó minőségű magyar bor elsőszámú bemutató helye jöhetett volna létre. Megközelítése minden budapesti számára egyszerű, a helyszín vígalmi funkciójából következően kevésbé az autós, inkább a kerékpáros és gyalogos látogatókra számított. Áprilistól októberig, az év 22 hétvégéjén egy-egy borvidéknek, végső soron Magyarország szinte valamennyi tájegységének kulturális bemutatkozására kerülhetett volna ott sor: koncertek, színházi események, napközbeni családi és gyermekprogramok, lokális kézművesek, borászok és jellegzetes gasztronómiai termékek bemutatása. A zöldfelületű színpadépület pedig egyszerre szolgálta volna a programok technikai igényeit, s a pincékhez kapcsolódó vizesblokkok mellett számos parküzemeltetési szolgáltatást is befogadhatott volna. Kerékpárkölcsönző és szerviz, piknikkosár- és szánkóbérlés, a parkőrök pihenő helyiségei, térfigyelő rendszer-szoba, valamint egy, a fenntartható építészet aktualitásait bemutató kiállítás is helyet kaphatott volna az épületben, ahol egyébként télen is közösségi programok rendezhetők. A Tabán egész napos eseményhelyszínné alakítása jegyében a hét meghatározott napjain az ország különböző tájegységeiről érkező bio és kézműves termékek árusai részére piac szerveződött volna a helyszínen. A rurális és romantikus környezet nemesen egyszerű installációk kialakítását igényelte. Cél volt, hogy a Tabáni Piac Budapest éttermeinek autentikus hazai termékeinek beszállító helyszínévé váljék.  
Mindez természetesen nem egy elszigetelt ötlet volt csupán a Szeretem Budapestet Mozgalom Zöld Budapestet programjában. A budai bor visszahozása, a Tabán tematikus városfejlesztése egy olyan komplex elgondolás erőteljes részelemeit képezik, melyek a dunai rakpartok lefedésével, a budai fürdőnegyed további fürdőinek építésével, a Vár szőlővel szintén betelepítendő déli szoknyája, a Várkert Bazár és a légvonalban pusztán 300 méterre lévő legsűrűbb pesti Belváros közötti gyalogos és kerékpáros kapcsolatot megerősítő Zöld Bringahíd – mind-mind e fejlesztés szükséges, egymást erősítő elemei lennének. 
Mindebből persze semmi nem lett. A telepített szőlő a leírtak szerint nem eredt meg, elpusztult. Végül a karókat is kihúzta a Főkert. A Tabán koncepció a város közepén lévő 30 ezer négyzetméteres hegyoldalt ma használó kutyagazdák rágalmakkal dúsított zajos tiltakozása, majd a kerület vezetésének gyáva és ötlettelen hozzáállása miatt már ötlet állapotában meghalt. Gyaloghíd a Dunára nem települ – egyelőre. Majd amikor a kormány látja, hogy a most felújítani tervezett Várkert Bazár látogatottsága – annak városi elhelyezkedése miatt – alacsony, akkor újragondolják az ötletet. Fürdők nem épülnek. A rakpartlefedés gondolatát – elszigetelt, rendszeren kívüli ötletként – elővette a mai főpolgármester, de maga sem érti, miért. Lesz még szőlő… – de az, hogy Budán visszatér-e a klasszikus borászat belátható időn belül, egyelőre nem látható. 
Bojár Iván András, Budapest 
A Haraszthy200 Borkonferencia előadása; Tokaj, 2012. október 5.

kapcsolódó:  Bojár Iván András szőlőültetvénye a Várban (I. rész) + Bojár Iván András pedofíl? A saját, ötéves lányával fajtalankodott?

Csak képek: Belváros főutcája

,,

további képek

Egyetem tér
Public Enemy:
ezek az izgágák zavarják a nyugalmat,
ülnének inkább a fészbúkkon

Bécsi utca
ilyen volt a Bécsi utca


2013. május 26., vasárnap

Nekünk annyi: magyar országimázs az araboknál (Al Jazeera)

al-Dzsazíra, Al Jazeera English, országimázs, Budapest, Magyarország, hírek, Glenn Ellis
Ha már a közismerten demokratikus elkötelezettségű arab barátaink is kárörvendve ejnyebejnyéznek, hogy lám-lám, mik vannak abban a fránya Európában...

És most tessék elvonatkoztatni a riportban megszólaló Konrád György, Heller Ágnes, Feldmájer Péter, Iványi Gábor stb. személyétől és viselt dolgaiktól meg féligazságaiktól, mert erre mondják, hogy ha csak fele igaz, már akkor überszar a helyzet Magyarországon. Vitatkozhatunk a film azon féligazságaival is, miszerint a gyöngyöspatai náciparádét egy magyar tanár cigányok általi meglincselése és a rossz vagyon- és közbiztonság előzte meg, de ez nem változtat a helyzeten: lassan nem csak Európa, de a világ bűnbakja és hülyéi leszünk.

A hagyományőrző egymásra mutogatás helyett egy kissé eltűnődhetünk, hogy 20 évvel ezelőtt még Európa bezzegországa voltunk, úttörő a demokratikus áttérésben és annyi tőke érkezett az országba, mint a maradék K-Európába. Lehettünk volna egy új Svájc. Valahol elkúrtuk, nem kicsit.

Fészbúkkos sztereotípia a magyarokról: "Hungarians hates everyone, even themselves."

Meg egy szocialista időkből eredő magyar közmondás, Ceausescura és a románokra kihegyezve: "Minden népnek olyan kormánya van, amilyet megérdemel."

Nem mellesleg Toward the Abyss azt jelenti nyugati nyelven, hogy A Mélység Felé.


 

néhány kép a fészről:




Ps. Itt elolvasható a filmkészítő Glenn Ellis beszámolója:


Hungary: Towards the Abyss

Investigating why critics of Hungary's authoritarian government believe it is leading the country towards fascism.


By filmmaker Glenn Ellis

Spring came late to Budapest. When I arrived at the beginning of April the Hungarian capital still glittered with snow, giving the grand palaces that line the River Danube the appearance of huge iced cakes just begging to be eaten. It is an entrancing sight that attracts tourists from all over the world – drawn not only to the fairy-tale architecture of this 'Paris of the East' but also its vibrant street life and rich cultural traditions. 

But appearances can be deceptive: like many central European cities, Budapest has endured a fair degree of turbulence over the last hundred years, and the uneasy memories of two world wars still linger amid its castles, monuments and cafes. Today, there are fears that some of the very worst aspects of that history have re-emerged; that elements of political extremism once consigned to the margins have now found their way back to the mainstream.

I had come here to make a film for People & Power that would investigate these changes and find out whether – as some feared – Hungary was really slipping back into the kind of crypto-fascism that saw it allied to Adolf Hitler’s Third Reich before and during World War II. From a distance it might seem a Iittle far-fetched that a modern European nation could ever embrace such ideas again, even though the most vocal critics include the governments of several fellow EU states. But as I was to discover very quickly, seen up close there is little doubt about Hungary’s slide into authoritarianism. The only thing left to find out was exactly how it had come about and how much further it was likely to go.  

It was not difficult to get up to speed with the basics. Hungary is currently run by Prime Minister Viktor Orban. Since taking office three years ago he has drastically changed the political landscape. His detractors call him the ‘Victator’ and accuse Orban of destroying the fabric of democracy by rewriting the constitution whenever he feels like it, but there is no denying his popularity. In 2010, millions of Hungarians voted to give Orban’s Fidesz Party a two-thirds majority in parliament – the source of his considerable political power today.  

Orban's rise has coincided with a virulent wave of hate crime against the Hungary's Roma people and an equally shocking upsurge of anti-Semitism. This reached a new low last November with remarks made in parliament by an ultra-right-wing MP called Marton Gyongyosi. A representative of the neo-Nazi Jobbik party, which though officially in opposition, supports or at least endorses many of the positions taken by the Orban government, Gyongyosi called for all the Jews in Hungary to be put on an official list  – especially those in government circles or public life who represented a threat to "national security."  

To get some context for this extraordinary statement, I went to see the renowned and internationally respected Hungarian philosopher, Agnes Heller. Now a diminutive but fiery 82-year-old, Heller survived Budapest’s Jewish ghetto when Hungary was governed by pro-Hitler Nazis. Her father died in Auschwitz.

She agreed to meet me at a friend's flat overlooking the Danube. “It couldn’t have happened before," she said. “He could have felt the same, he could have said the same to his friends in private society but never, ever in parliament. There is a limit which is transcended: you step over the limit and you can do more, constant escalation is possible."

Heller, an outspoken critic of Fidesz, was recently the victim of a state sponsored smear campaign which alleged she had embezzled educational funds. There was no evidence and the charges were eventually dropped, but only after pro-government newspapers splashed the bogus story all over their front pages. Then there have been the slogans daubed on her office door at the university. One reads: "Jews should not teach at the University."

"I was attacked for two reasons," she told me, "firstly because I'm a Jew - that is very important because Jews are basically seen as the enemies of the people and secondly because I’m a liberal and if you say someone’s a liberal it is worse than if you say he’s a Nazi."

Heller is not the only Holocaust survivor alarmed at the new wave of anti-Semitism. Gyorgy Konrad, one of Hungary's leading authors, has written extensively on repression. Both his parents were arrested by the Gestapo and it was only by a miracle that the young Konrad escaped deportation. "The Hungarian authorities were very efficient and helpful to Adolf Eichmann." Konrad tells me, "From the border to Auschwitz it is not very far. The SS took over the trains from there and in the summer of ’44 only Hungarian Jews were burned in Auschwitz - 450 thousand."

Seventy years on and Konrad is disturbed by the unimpeded proliferation of neo-Nazi paramilitary organisations. He is scathing about Victor Orban, calling his government a soft dictatorship. "It's a dictatorship because the ruling party created a party state. It means that everything that happens in the state is directed by the party. It means also that it is - as the Germans say - a fuhrerstaat, the state of a leader. And if the boss who is the boss of everything isn't satisfied with somebody's views or words or deeds then this person will not have a possibility to have a decent life."

You will not find any of Konrad’s novels on the school curriculum but war criminal Nyiro Jozsef has just been added. A fervent admirer of Hitler’s propaganda minister, Josef Goebbels, the popular novelist was a member of the short-lived Arrow Cross parliament which deported 80,000 Jews to Nazi death camps in less than three months. But Nyiro has his fans, including Laszlo Kover, the president of the Hungarian parliament who I met in his sumptuous offices adjacent to the river.

"I think we should not judge Nyiro the author on the basis of a very short political career which was the characteristic of writers both in Romania and other parts of Europe," he told me. "Lots of writers were lured by the ideologies of the Nazis or even the Bolsheviks."

This somewhat indulgent official attitude towards war criminals can be seen in the government’s treatment of Laszlo Csartary who, according to the Simon Wiesenthal Centre, is the number one most wanted Nazi still alive and at large. Csatary, who is enjoying his retirement in a quiet corner of the capital, is a former police chief accused of involvement in the murder of 15,700 Jews. I was tipped off about his address and found him living in a nondescript block of flats under a pseudonym. A heavy steel cage door at the entrance to the building prevented me from knocking on his door, so I rang his buzzer. His voice came down the intercom to ask what I wanted. When he heard I was a journalist from the UK he told me he was not interested in talking.

Interestingly within minutes the police arrived. I waited in a car nearby and watched. I could hear Csatary's voice again on the intercom. Unlike me they were invited in.

I could not help but wonder whether the police had been so diligent in responding to complaints about an episode last year, when uniformed neo-Nazi paramilitary groups paraded in central Budapest in commemoration of the SS units that fought alongside Hungarian fascists during World War II.

Hungary's new nationalist odyssey

It was time to leave the capital and visit a massive open air complex at Opusztaszer, a village one hundred miles to the south. It was here last September, at the National Historical Memorial Park, that Orban delivered his now famous ‘blood and soil’ speech. It was given as he unveiled a 17-metre-high statue of Hungary’s mythical Turul bird – a vulture like creature grasping a sword in its talons.   

“We came into this world as Hungarians,” he said. “Our seven tribal leaders took a blood oath and our holy St Stephen founded the state. The Turul bird is the symbol of our national identity, for all past, present and future generations of Hungarians.”

On the face of it, this might have seemed a fairly harmless piece of political flummery – designed, as many of Orban's speeches are, to appeal to his core nationalist constituency. But his words set alarm bells ringing, because the Turul bird is also a symbol closely identified with the Hungarian fascists of World War II. It was once used in combination with the swastika on the emblem of the Arrow Cross Party.    

When I got there, Opusztaszer turned out to be a rather curious place where a reconstruction of a 19th century Hungarian primary school and a farm for rare animal breeds sit cheek by jowl with martial statues of the country’s great warrior kings. These include John Hunyadi who, it is said, saved Christendom from the invading Turks by defeating Mehmet II just three years after the conquering sultan had captured Constantinople. But those were the glory days and after the treaty of Trianon, when Hungary was punished for siding with Germany in World War I, the country lost two-thirds of its territory, and one-third of all Hungarians found themselves marooned in foreign countries.

Orban's words last September were therefore carefully chosen. By tapping into Hungary’s obsession with past military glories and its collective sense of historical injustice (to say nothing of his grandiose addition to Opusztaszer’s looming statuary),  Orban was again underscoring his leading role in the country’s new nationalist odyssey – a position his critics feel is becoming all too Fuhrer-like for comfort.

On the drive back to the capitol I stopped off at the village of Tatarpuszta, to talk to Erzserbet Csorba who has a very different take on present-day Hungary. Three years ago a wave of racist killings in the area left six dead and many more injured. The victims had only one thing in common, they were all Roma. Erzsebet lost her son Robert and grandson Mate when their house was set ablaze. Robert ran from the burning house with his five-year-old son. Both were gunned down by those waiting outside. Erzserbet found her son near the house.

"He lay on his left side,” she told me. "In that moment I was so shocked that I didn't even notice the blood – I tried to wake him up."

The police did not bother coming until the following morning and blamed the fire on faulty wiring, despite being given spent cartridges found at the scene and clothes riddled with bullet holes. "They didn't want to take the bullets we found." Erszerbet explained. Now she is left to bring her three remaining grandchildren up alone with no support from the state.

"Before we had a good relationship with Hungarians," she tells me close to tears, "but nowadays more and more people are becoming racist. I really don't know why the world changed in this way and why we are the hated ones, because we never hurt anybody and now my family is destroyed."

Although arrests have since been made and a trial is underway no-one in the Roma community here expects a positive result. The government subsequently claimed that the killings were the act of extremists, a blip, an aberration - but the truth is that anti-Roma hate crime is increasingly tolerated in Hungary. Another example came in 2011 when the village of Gyongyonspate was occupied by whip-carrying, paramilitary militias. Roma inhabitants, including children, were assaulted and abused. Many families have since fled. The occupation was allowed to continue for two months during which time the government did nothing, claiming it was powerless to act.

Back in Budapest I challenged Zolt Nemeth, the minister of state for foreign affairs, about this incident. "In most societies in Europe there are underclasses ... immigrants," he told me. "If you go to certain segments of your country you can very easily identify which are these terrifying parts, even in London which you wouldn't like to enter, or even New York as well. Gyongyonspata is a bit similar to Bronx. In these situations the government’s abilities and scope for action is limited."

But last January, Nemeth's close friend and a co-founder of the ruling Fidesz Party, Zolt Bayer, wrote an article for the pro-Fidesz daily, Magyar Hirlap, that put an altogether more sinister spin on the violence.

Bayer wrote, "A significant part of the Roma is unfit for coexistence. They are not fit to live among people …These animals shouldn't be allowed to exist. In no way. That needs to be solved, immediately and regardless of the method."

Even in a country slipping towards the far-right, the article caused an outcry, yet Laszlo Kover, the president of the Hungarian parliament, was happy to defend it. "Actually the piece we are talking about is something that I would have written differently, bearing in mind that I'm a politician and not a journalist or writer. But if we just take the article itself and view it objectively then we could say that it has a lot of statements which are acceptable."

Following a complaint from an independent civic organization called the Otherness Foundation, the NMIA (National Media and Infocommunications Authority) did eventually hit the Magyar Hirlap with a fine of 850 Euros (250,000 forints), saying that in publishing Zsolt Bayer’s article the paper had broken Hungarian media law by publishing a piece that incited hatred and discrimination and then by failing to take it off its website quickly enough.

However, the relatively modest size of the fine did little to diminish offence the article had already caused. Opponents have also since pointed out that the NMIA’s Media Council (which issued the censure ) is in itself a consequence of Orban’s increasingly tight grip on news reporting because it is made up of Fidesz party loyalists. This, according to award-winning Journalist Balazs Nagy Navarro, combined with a purge of potential critics at the public television station, Magyar Television, has had a dramatic effect on press freedom.

Navarro has led a vigil outside the state-run broadcaster for nearly two years to draw attention to what he calls media manipulation. "They are making daily lies," he told me from a deck chair next to the caravan which has become his home for the duration of his protest. "I would say there is no news outlet, news production or news bulletins in which there is not at least one or two items manipulated." 

Navarro points to the blurring out of the images of prominent Fidesz opponents on primetime news, such as a recent episode involving Zoltan Lomnici, the former head of the Hungarian supreme court; and the way TV cameras are often pointed away from the crowds at anti-government protests in order to downplay the scale of opposition. "Last January there was the biggest protest against Orban in front of the opera house and just as they did with the head of the supreme court they blurred out the people – they blurred out 100,000 people in the heart of Budapest and almost nobody knew there was a huge crowd there."

It has to be said that public demonstrations against Orban's government are frequent. Many Hungarians – albeit a minority - are deeply concerned at the path the country is taking. The most recent protest opposed yet another change to Hungary's constitution, the forth in three years, which includes a law making it illegal for homeless people to loiter in public places. In effect it criminalises those who have nowhere else to go – making them liable to stiff fines or imprisonment.

One man who is doing his best for the destitute is Pastor Gabor Ivanyi, who every day provides food and shelter for hundreds of people as well as free schooling for Roma children. I met him, a tall impressive man sporting a magnificent white beard, at the shelter he runs in Budapest's rundown Josefvaros quarter just as breakfast was being served to some of the city's most vulnerable. Unsurprisingly he took a dim view of the recent change to the law. "The fact that it took less than 10 minutes to make this law speaks for itself. The constitutional court's role has been reduced to insignificance."

Ivanyi's work has not made him popular with the government. "They get angry when you talk about poverty. They get angry when you fight for the rights of the poor. We keep repeating that the poor are no less valuable than the rich and powerful." He tells me this as we retire to his modest office and sit underneath a signed photograph of the UK's Queen Elizabeth II which has pride of place on the wall. The pastor belongs to a branch of the Methodist church. But last year, following yet another change to Hungary's constitution, the church was excluded from a list of officially recognised religions, a move that has since put Ivanyi's work with the homeless in jeopardy. It is a cruel twist of fate for a man who 20 years ago was Orban's friend. He even baptised two of the politician's children, back when the prime minister was a liberal opponent of the former pro-Soviet government.   

When I ask Ivanyi if he recognises Orban today, he shakes his head. "He has changed completely since then. We used to have very similar views about dictatorship, legality, constitutionality and basic human rights."

It is almost time for me to leave Hungary and at last the weather has improved. As I stroll outside the parliament building, a stone's throw from my hotel, I notice a procession of about a 200 Roma walking solemnly towards the Danube. I follow them to the spot where Jewish men women and children were murdered by Hungarian fascists in the dying days of World War II. They were ordered to take off their shoes before being roped or handcuffed in twos and threes, shot and thrown into the river. A line of rusting metal shoes is the simple but powerful memorial to this atrocity. Having reached the river the marchers throw flowers into the water. To me it seemed a poignant demonstration of solidarity by one increasingly oppressed ethnic minority for another. These days – when Hungary once again appears to be sleepwalking towards the abyss – such acts are becoming more than symbolic.

Afterword:

On May 2, 2013, the European Parliament's Committee on Civil Liberties, Justice and Home Affairs issued a damning report about Hungary's new constitution and centralisation of power. It called for a new mechanism to ensure that all European Union members comply with its values.

On May 5, at a gathering of world Jewish leaders in Budapest, Prime Minister Viktor Orban publicly denounced growing anti-Semitism in his country, but he stopped short of censuring the far-right Jobbik party.


People & Power can be seen each week at the following times 
GMT: Wednesday: 2230; Thursday: 0930; Friday: 0330; Saturday: 1630; Sunday: 2230; Monday: 0930.

Programajánló: Orbán Viktor rendszerzáró házibulira hívja barátait

2014 március 21-én
utolsó választásra
Mindenki hozzon még egy embert



forrás: Orbán Viktor (facebook)